Korunkban, amikor a felgyorsult társadalmi változások óriási terheket rónak a társadalom alapját képező családokra, különös fontossággal bír, és kiemelt figyelmet igényel a családsegítés- és gondozás minden formája. Ez a felismerés, és a gyakorlati munka során jelentkező számtalan megoldatlan probléma szolgált alapjául annak a kezdeményezésnek, amelynek keretében alapítványt hoztunk létre 1990 végén a családgondozás egyik speciális területén: a nevelőszülői hálózat fejlesztésére és az örökbefogadások jobb előkészítésére.
Az intézeti nevelés személyiségkárosító hatását mind a hazai, mind a külföldi szakemberek ismerik és próbálnak tenni ellene. Ennek megfelelően került előtérbe az intézeti neveléssel szemben a családi nevelés, ami azonban speciális problémákat vet fel, mind a befogadó családok, mind pedig az oda kerülő gyerekek részéről.
Szinte átláthatatlanul bonyolult viszonyok alakulnak ki attól függően, hogy hány éves a kihelyezett gyermek, van-e a családnak természetes gyermeke, milyen a kihelyezett gyermek intézeti és/vagy családi múltja, vérszerinti szüleivel tartja-e a kapcsolatot, és végül, de nem utolsósorban, milyen a nevelőszülők motivációja, szocializációs struktúrája, stb.
A fentiek figyelembe vételével célunk egy olyan mentálhigiénés szolgálat létrehozása volt, amely egyrészt az örökbefogadó és nevelőszülők lelki felkészítésével foglalkozik, másrészt gondozza az olyan családokat, ahol örökbefogadott vagy nevelt gyermek van. Közvetlen célunk a sikeres befogadások számának növelése, és ezen keresztül az, hogy csökkentsük a pszichésen problémás állami gondozottak számát.